Az adaptáció összetettsége

Az adaptáció komplexitása számos tényezőből fakad, melyek közül a legfontosabb maga a víz. Annak ellenére, hogy nagyon kellemes benne tartózkodni, valójában rendkívüli problémák egész sorát hordozza, mint játékközeg, különösen, ha az össze előfordulását vizsgáljuk.

A szabadvizekben még elméletileg sem létezik két teljesen egyforma szakasz, sőt még egyazon terület is állandóan változik. Igen sokféle altalaj lehet a felszín alatt, ezek közül jónéhánynál folyamatosan módosul a tömörítettség és a fenékfelszín alakzatainak pillanatnyi formája. Mindemellett egyazon térségen belül a különböző részeken eltérő lehet a vízmélység, ehhez jön még hozzá a hullámzás magassága és intenzitása is, ami szintén percről percre változhat.

A medencék hasonló akadályokat jelentenek, de itt nagyobb hangsúlyt kap a súlyos sérülések elkerülése érdekében szükséges minimális hely (játékterület + biztonsági zóna) garantálása. Ráadásul a mostani medencéket nem igazán ezekre a játékokra tervezték, így szinte mindig valamilyen más tevékenység kiszolgálását végzik. Ebből, innen ered a térben vagy időben megosztott használat iránti igény. Ha a térbeli leválasztáshoz nincs elég hely, akkor már csak az időszak alapú elkülönítés marad, de ehhez olyan pályainfrastruktúra kell, amelyik lehetővé teszi a gyors és kényelmes átállásokat.

Ezek mind olyan, a résztvevők által megváltoztathatatlan körülmények, amelyek alapvetően befolyásolják az adott helyen egy adott pillanatban egy-egy játékos lehetőségeit. Mindez még összetettebé válik, ha egyensúlyt szeretnénk teremteni a biztonság mindenek felett, a játszhatóság, az inkluzivitás és a dinamizmus egymásnak ellentmondó elvárásai között.

Biztonsági előfeltételek

Vízmélység

Nagyon sekély vízben játszani nemcsak, hogy nem biztonságos, de egyenesen veszélyes. A víz alatti terep a játékosok számára láthatatlan vagy alig észrevehető gödröket és dombokat rejthet. Amint valaki a játék hevében felugrik vagy oldalra lép, máris komoly sérülésveszélynek teszi ki magát. Ez ellen csak a megfelelő vízmélység jelenthet biztonságos védelmet, ahol már működik a víz mozgást fékező és a becsapódást tompító hatása. 

Az általunk elvégzett mérések szerint ehhez legalább 0,7 méteres vízmélység szükséges. A nagyobb vízmélység nemcsak a részvevők biztonságát növeli, de az egyre erőteljesebb képesség kiegyenlítő hatásnak köszönhetően az mérkőzések végkimenetelét is nyitottabbá teheti.

A vízmélységgel kapcsolatos másik megfontolás a felső határhoz kapcsolódik. Az átlagosnak tekinthető 1,8 méteres játékos magasságból kiindulva kb. 1,3 méter a gyakorlati maximum jön ki. Ezt meghaladó vízmélység esetén inkább “úszóröplabdáról” beszélhetünk, ami ugyan rendkívül hatásos lehet a vízilabdázók edzéséhez, de hétköznapi használatra nem praktikus.

Következésképp a telepítési irányelveink 0,7 és 1,3 méter közötti vízmélység tartományt írnak elő.

Minimális térigény

Házi medencéknél előfordul, hogy a játéktér és a játékközeg határa ugyanaz, de intézményi szinten ez nem elfogadható megoldás az igen jelentős sérülésveszély miatt. Melegágya ugyanis annak, hogy a mentés közben vagy utána a játékos a medencefalnak, vagy egyéb akadálynak csapódjon és komolyan megsérüljön.

Ezt elkerülendő a minimális térigény kiszámításakor a megszokott játéktérhez minden oldalon 1-1 méter biztonsági zónát kell hozzá adni. Mivel a 8×4 méteres játéktéren már elég sokféle szakág játszható, abból kiindulva kapjuk meg az általunk minimális térigényként megadott 10 x 6 métert.

Speciális labda használata

Kétféle problémával jár a teremben vagy a homokban megszokott labdák használata, amelyek túl nehezek a vízben történő játékhoz. Egyrészt nagyon könnyen sérülést okozhatnak az amatőr játékosok kezén, ujján. Másrészt hosszútávon kilazíthatják a talajcsavarok tartását a homokban, gyengítve a pálya viharállóságát. Mindez elkerülhető az általunk kifejlesztett, flatátmentes műanyagból, 0,26 méteres átmérővel, 280 gramm súllyal készült labda használatával. Két labda eleve jár a pályához, utólag is rendelhetők, de hasonmások üzembe állítása is megfelelő megoldás lehet.

Adaptációs kihívások

Miután a megfelelő helyszínek és a speciális labda révén gondoskodtunk a résztvevők biztonságáról, foglalkozhatunk a következő fontos kérdéssel, a röplabda vízi adaptációjának sportszakmai megfontolásaival. 

Ahhoz, hogy a vízben mindenki számára élvezhető módon lehessen röplabdázni a következő négy problémára kell megoldásokat találni.
(1) A víz erőteljesen korlátozza a benne történő mozgást; (2) az állandóan változó játékosszámhoz eltérő játéktér optimum értékek tartoznak; (3) hogyan lehet egy ilyen közegben megvalósítani a támadás és a védekezés egyensúlyát, dinamizmusát, illetve (4) miként lehet ezt a szabadidős szórakozási formát a lehető legszélesebb felhasználói kör számára folytathatóvá tenni.

Válasz lehetőségek

A megoldás részben a pályainfrastruktúra fejlesztésével, részben a szabályok módosításával érhető el.

Infrastruktúra

A térbeli problémák megoldásához az aQuolley pályák 3D alkalmazkodóképességét kell segítségül hívni. A vízmélység növekedésére a hálómagasság emelése jelenthet megfelelő választ több reakcióidőt és csökkentett labdasebességet biztosítva. A játékosok számának változását a térfélméretek azonos irányú módosításával érdemes lekövetni. A pálya térbeli dimenzióinak módosítása nemcsak a vízhez történő alkalmazkodást teszi lehetővé, de azt is, hogy a játék tempója és minősége a játékosok tudásszintjéhez igazodjon.

Szabálymódosítások

Felismerve, hogy a szárazföldön legáltalánosabban elterjedt alkarérintés egy bizonyos vízmélység felett kivitelezhetetlen a vízben megengedett a tenyérrel vagy a szabálytalan kosárérintéssel történő fogadás és a feladás. A kiszámíthatatlan játékközeg kezelése érdekében engedélyezett a támadások ujjbeggyel történő befejezése is. A játékosok lényegében bármely testrészükkel bármilyen módon beleérhetnek a labdába, kivéve a dobásokat, illetve a duplaérintéseket.

A játék folytonossága kiemelten fontos, ezért a nyitásfogadások után kötelező egy csapaton belüli passz, mielőtt a labdát visszajuttatják az ellenfél térfelére. A hálót érintő, de érvényes területre érkező szervákat meg kell ismételni. A nyitásokat a játéktéren belülről, de az alapvonalat érintve kell elvégezni.

Az aQuolley stábja által az elmúlt 6 év folyamán kikísérletezett fejlesztések és szabálymódosítások együttes alkalmazása nemcsak a sérülésmentes, egész testet átmozgató fizikai aktivitást tudja garantálni, de a védelem és a támadás közötti egyensúlyt is, illetve a kiegyensúlyozott küzdelem esélyét jelentősen eltérő képességű játékosokból álló csapatok esetén is.

 Az itt bemutatott módosításokat leszámítva a röplabda többi szabálya gyakorlatilag változtatás nélkül alkalmazható az aquolley esetén is.

Az adaptáció pillanatnyi helyzete

Az szabadvízi aQuolley pályák fejlesztése 2024 őszén zárult le, míg a medencei változatoké idén februárban. A helyszíni tesztelések 2021-ben kezdődtek, majd 2023-tól fokozatosan egyre több helyszín került bevonásra. A YouTube csatornánkon található videók tanúsága szerint a végfelhasználói érdeklődés jelentősnek mondható.