Aquolley: víziröplabda

Ahhoz, hogy a hagyományos röplabda vízben is játszható legyen, elég sok szabálymódosításra van szükség, az ezeket előíró szabadidős sportág neve: aquolley. A vízi forma sajátságai, a korlátozott mozgásterjedelem és a mélyvízben alkalmazható speciális technikák, elengedhetetlenné tették a szabályok átalakítását. Mindazonáltal az, hogy a víz felhajtóerejének köszönhetően a testi adottságokból fakadó előnyök jelentősen kisebbek, mint a szárazföldön, lehetőséget teremt egy minden korcsoport és képességszint számára elérhető, élvezhető játék megteremtésére. Az, hogy minden játékos ugyanazoknak a mozgásterjedelem korlátoknak van kitéve, csökkenti a nyers erő és a sebesség dominanciáját. Ez a kiegyenlítő hatás az, ami egyedülálló versenykörnyezetet teremt, ahol a különböző korú és nemű játékosok. közel azonos mértékben járulhatnak hozzá csapatuk sikeréhez.

Alkalmazkodás a Vízhez

A vízben történő mozgás a természeténél fogva korlátozott. A játékosok általában csak egyetlen lépést tudnak megtenni, mielőtt ugraniuk kellene. Ez nagyos gyors reakciókat és rendkívül pontos labdaérintéseket igényel, melyek hiánya jelentősen befolyásolhatja a játék kimenetelét, A vízben jónéhány szárazföldi röplabda szabály kivitelezhetetlen. Például az alkarérintés elég nehezen megoldható egy méter vagy annál is mélyebb vízben. Ezért a legtöbb esetben valamilyen szabálytalan kosárszerű érintéssel kell fogadni a labdát. Az aquolley szervaszabályai is igazodtak a korlátozott mozgásterjedelemhez. Hasonló okokból megengedett az is, hogy a játékosok testük bármely részével, bármilyen módon továbbíthatják labdát, kivéve persze a dobást és az egyértelmű dupla érintést. A legfontosabb módosítás mégis a térfélméretek hozzáigazítása a játékosok számához és neméhez, kezdve a női egyéni 6 x 3 méterével egészen a hatfős csapatok 12 x 6 méteres pályájáig.

A kulcsjellemzők Megőrzése

A szabálymódosítások nem történhetnek a játék izgalmi faktorainak rovására. Ezért olyan fontos, hogy a térfelek méretei változtathatók legyenek, esélyt adva a labdameneten belül a védelemnek is, anélkül, hogy a pontszerzést indokolatlanul leegyszerűsödne vagy ellehetetlenülne. A szervafogadás utáni kötelező passz, amely előírja, hogy a csapatoknak legalább még egyszer bele kell érniük a labdába mielőtt azt átjuttatnák az ellenfél térfelére elősegíti a csapatjáték kialakulását, megakadályozva a szervafogadást követő azonnali visszapasszokat. A szervaismétélés előírásának is az a célja, hogy a játék minél kiegyensúlyozottabb legyen minthogy megismételteti azokat a szervákat, amelyek a hálóérintés után a pályán belül landolnak.

Ezek a módosítások mind ugyanazt a célt szolgálják: a vízben is megtartani a röplabda gyorsasági és izgalmi faktorait, törekedve a minél kiegyensúlyozottabb játékra.